Egy szál cigi,egy meleg kabát,egy sál,telehold.Kell ennél több egy ködös őszi éjszakán,mikor egyedül tartasz hazafelé a nem túl közeli kocsmából?Az este elején még azt hitte,hogy nem,pedig ha tudja,hogy mi vár rá,akkor nem gyújtja meg azt a szál cigit,mert a futáshoz bizony kell a tüdő.

Hideg volt,szélcsend.Az utcát a némaság és a lámpák fénye borította.Sietett haza,mert nem szeretett éjjel az utcán.Léptei szaporák voltak az utcáig.Az utca,amiről rémesebbnél rémesebb történetek szóltak,de más út nem vezetett haza,így kénytelen volt azt a vonalat választani.

Az utca pár lakatlan házból állt.Betört ablakok,omladozó falak,amolyan "kísértet járta" hely.Megtorpant,szemével pásztázta a házakat,de sok részlet látatlan maradt,hiszen a hold fényénél több világítás nem volt,mert az áramszolgáltatást évekkel korábban lekapcsolták.Egy utolsót szívott a cigibe és az izzó parázs megvakította egy pillanatra,eldobta,rátaposott,a füstöt kifújta,vett egy mély levegőt és az előbbinél szaporábbra vette lépéseit,hogy minél előbb túljusson ezen a borzalmon.

Néma csend honolt,csupán a saját lépéseit és a lélegzetét hallotta,nem lassított.Hirtelen egy hangos,nyikorgó zaj csapta meg a füleit.Megállt,lélegzet visszafojtva fordította hátra a fejét,de nem látott semmit és senkit.Egy percig sem tétlenkedett,folytatta útját az előbbinél még gyorsabban.Pár lépés után ismét hallotta a fülnek oly kellemetlen zajt.Megállt,balra fordította a fejét,lassan szemügyre vette a zaj feltételezett forrását.

-Pszt!-hallotta a jobb fülében.A vér megfagyott benne,lassan fordította a fejét vissza előre tartva a legrosszabtól,de senkit nem látott,viszont elkezdett rohanni.Nem akarta tudni,mi ez,honnan jött,csak minél előbb érjen haza.Futott,rohant,de sötét volt és az a kő a legrosszabb helyen hevert:a lába előtt.Jobb lábbal érte,megbotlott és a kabát sem védte meg az eséstől.Megrázta a fejét,körülnézett,nem látott sokat,de ahogy felegyenesedett-Pszt!-hallotta a háta mögül.Meg kellett fordulnia,mert az esés miatt még nem érezte a lábaiban a futáshoz az erőt és az emberi kíváncsiság nagyúr.Nem látott senkit,de a nyikorgó hang most a háta mögül jött, oda kapta a fejét,semmi.-Pszt!-a másik irányból.-Elég-kiáltotta,közben elindult egyre gyorsabban,de a hangok csak jöttek,játszottak vele.

A hold magasan járt,sápadt fényével árasztotta el az utcát.Az omladozó falak rémforma árnyékot vetettek az aszfaltra.Futott,hogy mielőbb kiérjen a rémületet keltő épülethalmazból.Rohant,de nem bírta sokáig,kifulladt és a bokája is hasogatott.Nem akart,de megállt egy levegővételnyi időre.A térdére tette a kezét,kapkodta a levegőt,körbenézett és ekkor vette észre,hogy most ugyanott áll,ahol az első neszt hallotta.Nyelt egy nagyot,a félelem libabőrként mutatkozott a testén.A tőle jobbra álló ház rozsdás kapuja lassan,nyikorgással kísérve kinyílt.Ez volt a hang,ami megfagyasztotta benne a vért.A kapu által védett ház ablakából két halványsárga szempár meredt rá.Mozdulni sem bírt a félelemtől,csak meredt egyenesen bele a szemekbe,mikor több ponton a hátán nyomást érzett,amik lökték a ház felé.pár pillanatig fel sem fogta,mi történik,de észbe kapott és ellent próbált állni a nyomásnak,hiába.Kapálózott,rugdalózott,de a nyomás erősebb volt,már a kapunál tartott,próbált megkapaszkodni,mondanom sem kell,hogy mindhiába.Egyre közeledett a szempár felé.Az ajtó kinyílt,a láthatatlan erő csak lökte és lökte,egyre beljebb.

A házban sötétség volt,csak a két szempár árasztott némi világosságot,amik kitartóan meredtek rá.Nem volt menekvés,pár lépés választotta el tőle.Kapkodta a levegőt,de hang nem jött ki a torkán,már a kapálózás is abbamaradt.A szempár már vakítóan közel volt hozzá és hirtelen-Pszt!

Kinyitotta a szemét.Valaki pofozgatta,akinek a szemüvegén megcsillant a lámpa fénye.-Pszt!Jól vagy?Élsz még?Legközelebb vegyél vissza a piából,vagy legalább valaki kísérjen haza,mert elég szépen összebalhéztál ezzel a kővel.Ha nem jövök erre megfagysz.

Felsegítette és elindultak a kivilágítatlan,omladozó házakból álló utcában.

Happy Halloween és egy kis nosztalgia: