Rohansz.Valami üldöz,nem látod mi,de érzed,hogy a nyomodban van.Az egyforma házak által szegélyezett utcát beborítja a sötétség,csak a vibráló utcai világítás ad egy kis fényt.Kiabálsz,de a hangod süket fülekre talál.Kétségbe esve rohansz az egyik ház verandájára és teljes erőddel dörömbölsz az ajtón.Válasz nem jön,viszont egy pillanatnyi higgadtság lesz urrá rajtad és megfogod a kilincset.Nyitva.A rettegés ismét átveszi a tested felett az irányítást és berontasz a házba becsapva magad mögött az ajtót.Megdöbbenve látod,hogy nem egy kellemes családi ház nappalijába léptél be,hanem egy régi,koszos,bűzös kazánházba,ahol a rozsdás csövek forrón izzása vörös fénnyel árasztják el a helyiséget.Pokolian meleg van,izzadsz,a rohanástól és a félelemtől a szíved majd kiugrik a helyéről.Visszafordulsz,hogy kirohanj az ajtón,de az már nincs ott,helyette egy hatalmas betonfal zárja el az utadat.Legszívesebben leülnél,összekuporodva,várva azt,hogy vége legyen ennek az egésznek,mikor hirtelen egy hátborzongató hangot hallasz.Mintha valaki késeket húzna végig a fémcsöveken.Ahogy felnézel látod a késeket.A hangot szikrák követik.Nem akarod látni,hogy a pengéket ki irányítja,de a szemed mereven néz előre,mert most megnézheted az üldöződet.Négy penge egy elnyűtt bőrkesztyűre erősítve,aztán egy koszos,zöld-piros csíkos pulóver,egy arc,ami teljesen meg van égve és egy barna kalap.Megfagy a vér benned,a szíved a torkodban dobog,a szemed nem tudod levenni a közeledő alakról.Egyre közelebb és közelebb jön,mígnem egyszercsak megáll karnyújtásnyira előtted.A szemedbe néz.Te moccanni sem bírsz a sokktól.Egy zord mosolyt enged meg feléd és a pengékkel feléd suhint....Kinyitod a szemed,zihálsz,izzadsz.A szobádban vagy.Csak egy rémálom volt,körülnézel és megnyugszol.Bemész a fürdőbe,hogy megmosd az arcod.Belenézel a tükörbe,elmosolyodsz,azt gondolod,mekkora idióta vagy,hogy ennyire beparáztál egy álomtól.De észreveszel egy piros pontot a szemed fehérjében.Talán egy ér pattant el,gondolod,de azért közelebb hajolsz,hogy jobban megnézd.Egy újabb pont és még egy és még egy,mire mindkét szemed már vérben úszik.A szádon ömlik ki a vér és egy éles szúrást érzel a hátadon és a pengés kesztyűt látod a tükörben,ahogy átszúrja a tested.A kezét kihúzza belőled,te a földre zuhansz és látod,ahogy az égett arc föléd magasodik gunyoros vigyorral és az utolsó hang,amit ebben az életben hallasz az az Ő vérfagyasztó nevetése...

Nem szeretném egyenként boncolgatni a sorozat részeit,inkább egy összefoglaló véleményt írok Wes Craven horror klasszikusáról,vagyis pop-karakteréről Freddy Krueger-ről.Az  1980-as években a slasher filmek teret nyertek a mozikban és a fiatalok tódultak be,hogy megnézzenek egy jó kis mészárlást és vérgőzzel telítsék meg az unalmas hétköznapoktól lezsibbadt agyukat.Kezdjük az elején,1978,mikor John Carpenter előrukkolt Michael Myers karakterével.Sikere az egyszerűségen alapszik.Nem túl bonyolult sztori,hétköznapi karakterek és egy jellem nélküli,arc nélküli gyilkos.A Halloween-ben nem csak a sztori,de minden minimalista:az operatőri munka,a zene(ami talán három hangból áll,mégis hátborzongató és feszültségkeltő.mellesleg maga Carpenter szerezte) és a színészi játék sem Oscar esélyes,mégis a Halloween tarolt a mozipénztáraknál és elindította a slasher filmek lavináját,valamint a trash szintű folytatásokat.1980: Sean S. Cunningham egy újabb csapást mért a fiatalokra Jason Worhees,vagyis ekkor még az anyukája személyében.A sztori nem sokban tér el a Halloween-tól,a tálalás más egy kicsit.Fontos megemlíteni,hogy a két műben teljesen jól működik,a később a PC játékoknál használt FPS mód,amikor a gyilkos szemével láthatjuk a vérontást.Mondanom sem kell,hogy a zsebpénzből legyártott darab milliós összegeket kalapolt össze a vetítőtermekben és ugye,mint minden jól kaszáló gyilkos,Jason is feltámadt a pénz kedvéért.1984:Wes Craven meglátta,hogy mi rejtőzik a slasher műfajban,ám nem elégedett meg egy személyiség- és arcnélküli szociopatával.Egy cikk segítette megteremteni a horrorfilmek popikonját,az álmok urát,a terror stand-up feketeöves nagymesterét Freddy Krueger-t.Craven olyan emberekről olvasott,akik álmukban megsérültek,vagy életüket vesztették és valójában is megmaradt a seb,vagy fel sem ébredtek.Ez inspirálta a Rémálom az Elm utcában forgatókönyvét,amiben egy kínok közt meghalt férfi a rémálmokban játszadozik tini áldozataival,miután kiszórakozta magát,végez velük.Viszont Craven nem egy jellegtelen figurát alkotott,hanem egy a rettegés arcát viselő,tudattal és nem kevés ésszel bíró anti-hőst(használhatom az anti-hős jelzőt,mert akárhogy nézzük Freddy a főszereplő).Azért nem is foglalkoznék minden epizóddal külön-külön,mert nincs olyan,amit ne mondtak volna el előttem kb egymillióan,másrészről a folytatások-mivel ez esetben is a pénzről szóltak-számomra trash és-pár kreatív jelenetet és egysorost leszámítva-valami furcsa,önmagát parodizáló moziknak születtek.Ezért az első részt,a hetediket és a 2010-es remake-et nevezném horrornak,a többit inkább a komolytalanság és az enyhén nevetséges agymenés végtermékeként aposztrofálnám.Ami ezen részek mellett szól az,a már említett Freddy egysorosok és az egy-két helyen fellelhető kreatív halálnemek,valamint a trükkmesterek időtálló bravúrjai.Persze egy horrorban nem is kell mélység után kutatni,de a most már kilenc részt megélt franchise,néha sajnos megpróbálta magát komolyan venni,amivel épp az ellenkezőjét érték el az alkotók.Freddy-nek szerettek volna egy kicsit belesni a múltjába,beleerőltetni eggy szerető feleséget és egy kislányt,ám a flashback-legalábbis számomra-elég izzadságszagúnak hatott.Értem én,hogy kell morzsákat szórni a mindenki által rettegett gyilkos múltjából,de az a titokzatosság,ami az első részben zseniálisan jól működött,az a folytatásokban elvész és minnél többet tudunk meg a gyilkosról,annál kevésbé félelmetesebb.A folytatásoknak akad még egy hatalmas hibájuk:nem tudják eldönteni,hogy Freddy nevetessen,vagy megrettentsen.A '84-es mozin,aki kezdő horrornéző,az remek másfélórás,karfamarkolós élményt tudhat magáénak,viszont a továbbiakban mosolygásra adhatnak okot az elénk dobott poénok és így a merényletek is hangsúlyukat vesztik,mindehhez hozzájárul a színészi játék és a forgatókönyv drámaiságot nélkülöző mondatai(amit drámainak szánnak,az nem éri el a kívnt hatást,mint fentebb írtam).Egy szereplő halála teljesen súlytalan,szemünk elé tárnak pár temetést és ezzel elintézve.Szóval a második és a hatodik részről és a köztük szereplő "művekről" nem is beszélnék,helyettük maradok a horror vonalon és nekifutok az 1984-es Rémálom az Elm utcában című klasszikusnak.A sztorit szerintem mindenki ismeri.Nancy rémálmokkal küzd csakúgy,mint barátai.Egy zöld-piros csíkos pulóvert viselő,égett arcú fazon,késekkel az ujjai végén rémsztgeti őket álmukban.Egy éjjel Nancy barátnője ámában leli halálát és ezzel elindul a rettegés és a lány baráti köre  fogyatkozni kezd.A történet itt sem túl bonyolult,a karakterek papírvékonyak,viszont nem is az áldozatokon van a hangsúly,hanem a gyilkoson.Freddy Krueger nem néma gyilkológép,mint társai(Michael,Jason)hanem jellemmel bíró 'ember',aki,igaz,hogy szociopata egy kis pedofil hajlammal fűszerezve,de mégis egy egyéniség.Gyilkolási módszere nem egyszerűen mészárlás,hanem kreatív emberölés.Johnny Depp legelső filmes bemutatkozása felejthetetlen(eredeti magyar szinkronban a szintén fiatal Kautzky Armand)a halála pedig eszméletlen,az ágyba lehúzva tőbb liter vér vízesésszerűen ömlik a mennyezetre.A kivitelezés az akkori technikához képest káprázatos.A készítők részéről kis pénzügyi befektetés volt,ami nem látszik meg a filmen,olyan technikai bravúrok láthaók,amik a mai napig megállják a helyüket.A zene mellett sem haladhatunk el süketen,hiszen egy horrorfilmnél elengedhetetlen a megfelelő dallam kiválasztása és nem kicsit járul hozzá a hangulathoz és a feszültséghez,Charles Bernstein szintén klasszikust komponált.Wes Craven egyik legnagyobb erénye a feszültségkeltés,elég csak a fürdőkádas jelenetre gondolni.Az egész filmet belengi a '80-as évek,ami mégnagyobbat dob a hangulaton.Johnny Depp-et említettem,mellette a női főszerepet Heather Langenkamp alakítja,akinek alakítása egy ilyen filmben teljesen korrekt éppúgy,mint a skatulyájába lépő Robert Englund-nak.Wes Craven egy örökérvényű rettegéssel ajándékozott meg minket,mert mindannyiunknak vannak rémálmai.Bátran nevezem időtlen klasszikusnak.Az Új rémálom-mal folytatom,ami 10 évvel és 5 elég silány folytatás után ismét Craven-hez került minden téren.A sztorit átültette a való életbe,a szereplők önmagukat alakítják,még Wes Craven is írt magának pár sort és láthatjuk Robert Englund-ot hosszabb ideig a pizzamaszkja nélkül. Heather-t egy ismeretlen zaklatja levelekkel és telefonhívásokkal.Az aggodalmakat tetézik a földrengések és férjének halála.A nő egyedül marad kisfiával,akit a valóságba átkerült Freddy próbál irányítani.Elég ütős a nyitójelenete a filmnek,csak a színvonalat nem sikerül tartani és a hosszú játékidő sem tesz a kedvünkre.Ellaposodik a film,olyan felesleges jelenetekkel van tele,ami az élvezeti értékét rontja.Pozitívum a szereplők,stábtagok ily módon való szerepeltetése és a mester feszültséggel teli jelenetei,bár ezúttal mintha saját magát koppintaná,az ágyat átlukasztó kések az elsőben a kádas jelenetre hajaznak,de még így is több félelmet vált ki a nézőből,mint az előzőek összesen.Ami nálam rontotta a film hangulatát az a nagyon '90-es évek érzés.Sokszor az volt az érzésem,hogy a Dallas egyik epizódját nézem.A finálé kissé drámai szeretett volna lenni,a hatást nem érte el,én már nagyon vártam a stáblistát.Mégis ezt a részt nevezném a legjobbnak az első után,mert itt Freddy visszabújt a félelmetesebb énjébe és nem nevettetni,hanem frászt hozni kívánt. Most jöjjön a 2010-ben készült remake.A Freddy vs. Jason című filmet nem sorolnám ide,mert az számomra Péntek 13 mintsem rémálom.Szóval a sztorit ismerjük,a szereplőkkel tisztában vagyunk.Nancy(Rooney Mara) sokkal kidolgozottab karakter,mint az eredetiben,sőt kitűnik a többi biodíszlet közül.Tetszett a művészi lélek és a színésznő alakítása is.Robert Englund-ot Jackie Earle Haley váltotta,aki ugyan nem überelhette a hosszú évek alatt Englund által belakott szerepet,de adott hozzá egy még sötétebb tónust,ami még ijesztőbbé változtatta Krueger égett fizimiskáját.Az írók nem is estek túlzásba a gonosz múltjának bemutatásával és külön érdem,hogy pár percig bizonytalanságban hagynak minket Freddy ártatlansága kapcsán.Remekül áthelyezték napjainkba a témát,persze az álom örökérvényű,de a valóságban játszódó jelenetek,a szép fényképezés miatt,remek hangulatot adtak az egész filmnek.Van még valami.ami dícséretet érdemel,az pedig a mikroálom,hiszen ezzel nem csak a szereplőknek,hanem a nézőknek is elmosódik a határ álom és valóság közt.Sok negatív kritika született a remake-ről,persze nem egy hibátlan alkotás,de nekem tetszett,bár pár jelenet koppintásán kívül(fürdőkád ismét,mennyezeten kaszabolás)lehetett volna az írógárdának és a rendezőnek nyitottabb gondolkodása és pár egyedi ötletet belevihettek volna,mert a mikroálom jó,de nem elég.A befejezés hajaz az eredetire,de ez legyen a legnagyobb bajunk.Persze ebből a moziból nem lesz klasszikus,hiszen a '84-es marad a csúcson és kortársai közül sem tud kiemelkedni,mert e zsáneren belül ma már megszámlálhatatlan film készül,de többszöri nézésre alkalmas darab az én véleményem szerint.Végezetül annyit,hogy legalább egyszer érdemes végignézni a sorozatot.Az elsőt Johnny Depp és a borzongás miatt,a folytatásokat az élmény kedvéért,a remake-et pedig a hangulata miatt.Rémes álmokat! :)